1. Művészi tipp:Árnyékolás.                                                       2012.10.30.

Nem túl nehéz, ugyanakkor nem is könnyű bemérni, mennyire sötétítsünk, és mennyit! Elég elterjedt, ám a megfelelő ceruza elég drága. Sokat használták már a 20. században is, Leginkább portrék készítésekor használjuk, de használhatjuk csendéletek készítéséhez.

Rajzoljuk meg magát a kontúrt melyenek belső részét árnyékolni szeretnénk. Általában jobb oldalról kezdik a sötétebb részét. Nem túl bonyolult, de a mű érdekében hagyjuk üresen a kép bal végétől 1 és fél centire fehéren a képet. Aki nem bánja, akár ujjaival, akár egy papírzsebkendővel porozhat. 

Ha kész lehetőleg a fényesre sötétitett részhez ne érjünk hozzá, mert elmosódhat, és az ujjunk is olyan lesz.

2.Művészeti tipp:Csendélet.                                                        2012.10.31

A csendélet előképeit a művészettörténészek a római művészetben vélik megtalálni.Falfestményeken gyakoriak a gyümölcsöket, növényeket, esetenként színházi maszkokat ábrázoló kompozíciók. Arról a vita folyik, mennyiben lehet ezeket mai értelemben vett csendéletnek nevezni. Írásos források egyébként már a görögöknél említenek olyan eseteket, mikor valószínűleg csendélet volt az ábrázolás tárgya, ilyen az Apellészről feljegyzett anekdota, miszerint olyan élethű gyümölcsöket festett, hogy rászálltak a madarak.

A csendélet teljes bizonyossággal megállapítható előzményei a szárnyasoltárokról önállósodtak. Akad feltételezés, miszerint a szárnyasoltár fatábláinak feldarabolásakor keletkezett részletekből alakultak ki az első csendéletek. Ezt teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, de tény, hogy léteznek olyan feldarabolt oltárképek, melynek darabjai csendéletként hatnak. A szárnyasoltárok ilyen jellegű részleteinek minidg volt valamilyen többletjelentése. Még a későbbi csendéletek is jelzik ezt a hagyományt: attribútumokat, szimbólumokat ábrázolnak, s csak akkor jelentenek valamit, ha a néző tudja, minek az attribútumait látja.

 3.Művészeti tipp: Portré.                                                              2012.11.1.

Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül.A festészeti műben előállított képmás lehet vagy egyszerűen rajz, vagy pedig a festés bármely eljárása szerint készült festmény. A rajzolt vagy festett képmás általában nem haladja meg az életnagyságot, legfeljebb abban a nagyon ritka esetben, ha elhelyezésénél fogva nagyobb távolságról való hatásra szánják. Életnagyságon alul, minden méretben készülnek festett képmások. A festett képmás lehet bármily nagyságban egész alak, lehet térdkép, ha t. i. az alak felső része térdig ábrázoltatik, lehet fél alak, lehet mellkép, vagy csupán fej. A képmás a fej helyzete szerint az arcot szemben (en face), vagy oldalnézetben (en profil) ábrázolja. Az oldalnézet sokféle, a szerint amint az arcnak csakis egyik felét arcélben tünteti föl, vagy pedig az arc másik feléből több vagy kevesebb látható amit aztán fél- vagy háromnegyed oldalnézetnek nevezünk.

Az arcképnek acélja a hasonlóság, de nem ez a legfőbb célja. Az arckép akkor igazán művészi alkotás, ha kevésbé lényeges részletek mellőzésével, az arcban az ábrázoltnak jellemét, erkölcsi egyéniségét, szellemi világát is kifejezi, azaz ha a testi hasonlósággal a lelki hasonlóság párosul. Amely arcképen a művészet e nagy és nehéz feladata jól megoldott, az nemcsak egyszerűen az egyén képmása, hanem visszatükrözi az egyénben ama korszakot, melyben élt.

Oldal: Rajz
Művészvilág.hu A Művészet Művésze! - © 2008 - 2024 - muveszvilag.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat